Papírra vetni gondolatainkat nem mindig egyszerű, hisz szembe kell néznünk a múlttal, melyben megeshet hogy követtünk el olyan dolgokat, melyekre nem szívesen emlékszünk vissza vagy melyekre nem vagyunk büszkék. Olykor viszont oly édes tud lenni a visszagondolás – a sok szép emlék, cselekedet, barátokkal, szerelmekkel együtt töltött idők, utazások, új dolgok felfedezése.

Szóval…ahogy a blogom címe is utal rá, az én kis életemről fogok beszámolni itt Nektek, kedves olvasóimnak, már ha lesznek. Egyenlőre visszaemlékezésekről fogok írni, élményekről, melyek 18 éves korom körül történtek, majd az egyetemi évekről, barátságokról, a világgal és saját magammal való vívódásaimról. Ezek az egyetemi évek még mindig tartanak, hisz nem vagyok olyan öreg. 22 felé lépdelek szép lassan – de ez ne tévesszen meg: a fiatalság nem mindig bolondság, az én esetemben legalábbis nem. Összeszedett, talpraesett, mindent tudni akaró teremtés vagyok, aki meg van győződve arról, hogy mi az ami jó neki és minden áron el akarja érni azt, amit kitűzött maga elé. Majd meglátjuk.

Bemutatkozni nem szeretnék, vagyis különleges ismertetőjeleket nem szeretnék megosztani magamról: legyen annyi elég, hogy 22 éves belevaló, azonban komoly csaj vagyok, akit szólíthatnak nyugodtan Norah-nak. Külföldön tanulok és élek, de ez ne akadályozza meg kedves olvasókat abban, hogy kövessék a blogomat.

További bejegyzések később jönnek – ez csak egy ismertető volt rólam és szándékaimról.

Remélem a kávét és teát szeretik, továbbá rendelkeznek egy hatalmas bögrével melyből fogyaszthatják ezeket: bejegyzéseim olvasásához e két dolog kötelező tartozék.

Minden jót kívánok a következő találkozásig.

Ciao,

Norah